1948-19581948 nyarán a XXXVII. törvény intézkedett a nemzeti vállalatok helyzetérõl. Ennek értelmében 1949.április 1-tõl - a korábban mûködõ MAVART (Magyar Vasutak Autóközlekedési Részvénytársasága) helyett létrejött a MÁVAUT Autóközlekedési Nemzeti Vállalat. A szervezeti változások hatására az országos hálózattal mûködõ helyközi és távolsági autóbusz-közlekedés részére a MÁV átadta az autóbuszokat és üzemeltetési létesítményeket. Az országos hatáskörrel rendelkezo MÁVAUT müködésének irányítására budapesti székhellyel vezérigazgatóságot hoztak létre(Budapest, XIII. kerület Szabolcs út 17.), amelyhez 23 fonökség tartozott, ebbol 2 budapesti és 21 vidéki, köztük a Nógrád megyei balassagyarmati fõnökség. Országosan a fõnökségek mintegy fele rendelkezett kirendeltségekkel. A balassagyarmati fonökséghez tartozott a salgótarjáni kirendeltség. Jelentos átszervezésekre került sor 1953-ban, amikor megalakultak a területileg szervezett Autóközlekedési Igazgatóságok. A 9 AKIG közül Nógrád megye a miskolci AKIG-hoz került besorolásra. Önálló autóközlekedési vállalatok (AKÖV-ök) jöttek létre, köztük 1953. augusztus 7.-én Salgótarjáni 33. számú Autóközlekedési Vállalat. Székhelyén a salgótarjáni fonökség és alá tartozó balassagyarmati kirendeltség muködött.
1954-ben rakták le a salgótarjáni komplex telep alapjait. A helyiTEFU bekapcsolódott az országos menetirányítási hálózatba. Beindult a darabáru fuvarozás.
1955. július 1-én indult meg Salgótarjánban a helyi járati közlekedés 2 autóbusszal Baglyasalja és Zagyvaróna között.
1956-ban került átadásra Salgótarjánban az ország elso nagyobb új forgalmi-muszaki telepének mûszak i csarnoka.
1957-ben az autóközlekedési vállalathoz csatolták a BELSPED, a szekérfuvarozás (SZEFU) egységeit, melyek Salgótarjánban is mûködtek.
